Jó, tudom, mindig úgy van, hogy írok, aztán sosem lesz belőle semmi. Pedig azért történnek ám velem dolgok. I mean történnek körülöttem a dolgok, én meg leírom, mi történik körülöttem úgy, mintha én is a részese lennék, de amikor visszaolvasom, mindig úgy nevetek, mint a bitch please-es tag a képen, jaj, legalább magammal ne vicceljek már.

Avantieri voltunk a Várban. Konkrétan részt vettem életem első faktos kirándulásán. Végigdzsaltunk a Galériában meg a Széchényiben (nem a fürdőben, nyugalom, bár azt lehet, hogy jobban bírtam volna.:D mondjuk abban nem is lenne ennyi ékezet, mindegy), és közben tök jó filozófiai kérdéseket vitattunk meg. (Faszság, a többiek megvitatták, én meg asszisztáltam hozzá.) A Galériában full jó arc idegenvezetőnk volt (actually tuti nem idegenvezetőnek hívjuk őket, mert azok a kis külfüldi népekkel telepakolt buszokon szoktak lenni meg ők nem zárt térben vannak, mindegy), mondta, hogy nyugodtan üljünk le a földre, ha elfáradtunk meg ilyenek.:D Meg relatív izgi dolgokat mesélgetett, bár én annyira vagyok fogékony a művészetekre, mint víziló a sarkvidéki éghajlatra, mégis azt mondta a rajztanerő, hogy menjünk művészettörténetre. (Egyszer egy kép kapcsán (micsoda triviális információ, nem is gondolnánk, hogy a Nemzeti Galériában festmények vannak) megkérdezte, hogy ki látta a The Road című filmet, és egyedül én csápoltam. Valahol örültem, hogy ilyen művelt gyerek vagyok, másrészt viszont kicsit fura volt. Inkább haladjunk.)

A Könyvtáras cucmót egy fokkal jobban élveztem, bár az épület kissé lepukkant volt a Galériához képest. (Welcome back to the socialism eighties, little ignorant douchebags) Küldözgethettünk könyveket azzal a kis cutie könyvlifttel, lépcsőztünk egy csomót (furcsa mód a legtöbb népet megviselte, nekem viszont nem igazán tűnt fel #panelbitch #panelmegminden), megnéztük, hol olvasnak a tagok, de a legjobb akkor is a loggia volt. Mit loggia, nyolcszor akkora, mint a mi kis retkünk.:D Jó, nem nyolcszor, de hatszor tuti beleférne az itthoni. A lényeg, hogy ez az erkély szinte a cucmó tetején van, ha felnéztek a Várra, simán látható, és a Gellérttől a Tabánon át, a János-hegyig mindent meg lehet onnan lesni. Szerintem kurva szép volt. Még akkor is, ha rohadtul fáztam.

A loggia után leültünk egy kis elűadó cucmóban, ahol a vezető csaj kérdezgetett meg mi is kérdezhettünk. Valahogy Danci mellé keveredtem (egyébként nem, én ültem mellé, mert miért ne, és ezt most azért írom le, mert később (két sorral lejjebb) fontos lesz - legalábbis nekem biztos), aztán kérdezte a csaj, hogy mit olvasunk, amire senki nem válaszolt, aztán olyan alternatívákat adott, hogy Harry Potter vagy The Lord of the Rings, Danival rávágtuk, hogy film.:D (Mondjuk én Pottert anno visszafelé néztem meg a hatodik résztől, úgyhogy az nem tudom, mennyire számít.) Aztán azt is megkérdezte, tudjuk-e, mi az a három feltétel, aminek meg kell felelnünk, ha itt tagok akarunk lenni. Viszont amikor mondta, hogy írni meg olvasni tudni kell, Dani teljesen kiakadt vagyis nem, itt még nem, hogy megtagadjuk az analfabétáktól a tudást meg ilyenek. Később pedig már szinte mindenki ezzel volt elfoglalva (legalábbis a mi faktosaink biztosan), és próbáltuk Danit meggyőzni arról, hogy nincs igaza. (Ez így tuti nem vicces, de én speciel tök jókat nevettem rajtuk.) A kedvencem pedig az volt, hogy olvasunk-e blogokat. Én persze nagyba bólogattam, majd jött, hogy írunk-e. Én aztán nem bólogattam. Dani meg megbökött.

 

Én: Mivan?

Dani: Te írsz. Nem?

Én: Honnan tudsz te erről?

Dani: Mindenki tudja.

 

Sziasztok, srácok, hazamentem eret vágni, mondjátok meg mindenkinek, hogy szerettem őket, főleg anutámnak, illetve azt, hogy van egy kis pénz félretéve a babakék lakókocsijára a szökőkúttal, köszi. Szóvalja, gondoltam, felállok, és gyorsba futok két kört a könyvtárban, úgyse tűnne fel senkinek. A legjobb, hogy ezt az egészet úgy adtam elő, hogy még a mellettünk ülő srác is minket bámult. De nem ám lájtiba: lazán átnézett Danin keresztül rám. Csókoltatlak, édes szívem. (Amúgy ez a srác full jó pólóban mászkált, úgyhogy unalmasabb pillanataimban azt néztem. Tényleg csak a pólóját. Cserkészbecsszó.) Egyébként mindent így adok elő. Jack negatív figyelmének tökéletes példája vagyok.

Ez az egész történet odáig 'fajult', hogy először nem mertem beszállni a liftbe (nem tehetek róla, félek a liftektől. meg az emberektől is. főleg a liftben lévő emberektől) Dani rákeresett a nevemre. Azt hittem, nem fog kidobni semmit, de nem. Szerencsére csak az előzőt találta meg, azt meg olvasgathatják.:D (Jó, nem mintha ezen annyival több tarantinósan polgárpukkasztó dolog lenne, de azért mégis.)

Ja, hazafelé meg ez a kilehettag téma ment, aztán már kezdtek áttérni a consumer society-s cucmókra. Én meg tökre megörültem, hogy relatív tök értelmes faktospajtásaim vannak. Meg annak is, hogy ilyenekről simán el lehet beszélgetni a tanárnővel. Ezekért megérte magyar faktosnak lenni. Másért már nem nagyon.

Amúgy ha őszinte akarok lenni, kurvára semmi fogalmam nincs arról, hogy miért voltunk mi el a Várba, ugyanis szerintem semmilyen szinten nem kapcsolódik a jelenlegi tanulmányainkhoz, de legalább lóghattunk. Meg ha ilyen tempóban mászkálunk el helyekre, akkor év végére kivégezzük az összes magyarfaktosoknakajánlott kiállítást meg minden, aztán akkor mit csinálunk a maradék két évben? :D (I mean ebben a fél évben van még két kirándulás is, bár menet közben még kiderülhetne pár.)

Domival rajzon elűadtuk az elűadnivalót (ókori görög építészet és szobrászat #szívemcsücske). In nutshell, egyikünk sem volt hajlandó rajzolni (Dominak normálisabb indoka volt (eltörte az ujját), én csak szimplán utálok alkotni). Mondjuk szerintem tök korrekt volt, hogy felajánlott egy ilyen lehetőséget. Mindkettőnknek annyira bejött a sztori, hogy még aznap lementünk egyik szünetben, hogy mi lazán csinálunk ilyeneket egész évben, mire a tanárnő megkérdezte, hogy nem akarunk-e művészettörténetes versenyekre járni. (Mondjuk ez kicsit zavaros volt, mert rám nézett és egyes számban tette fel a kérdést, de kötve hiszem, hogy az én elűadásom annyival jobb lett volna.) Iskolaidőben? Igen. Hát hogy a viharba ne?! :D So our művészettöris karrier has begun. (I dont like the word művtöri. And abbreviations neither.)

Amúgy szia, Roni, tök jó, ha ti is olvassátok ezt a pudvát, kár volt Timinek megadnom a címet, bár szegény most állítólag elég rossz bőrben van, úgyhogy innen is jobbulást és gyógyulj meg hamar, de az, hogy még nektek is továbbdobta, so kind.:D Igaz, nem írok rólatok semmit, de még így is elég frusztráló. De tényleg full jó, hogy olvastok, még jó, hogy baszunk egymás életére.:D

Ugyanez a helyzet a dementortelepre járó népekkel is, ha esetleg valaki ide tévedne, és még arra is rájönne, ki vagyok. Legalább fészbukon írjatok rám vagy kiabáljatok utánam a folyosón, hogy dögöljek meg, köszi.:D

Egyébként én tényleg nem értem. Most komolyan ennyire egyértelmű lenne, ha valaki ír? Mármint megyek az emeletünkön, nézem a srácokat, te blogolsz, meg te is, meg te is, meg ott a galéria másik felén is, te nem, túl gyökér vagy az érzelmeid és gondolataid összetett mondatban történő kifejezésére. Vagy mi? Mert kötve hiszem, hogy így működik a dolog, viszont valaki tényleg elmagyarázhatná, ha esetleg ért a lovakhoz és vágja a témát.

To be honest, szerintem nagyjából ennyit akartam. Ezeken kívül még tuti volt nyolcvanhat happening, csak nem jut eszembe. #commed'habitude #thisshithappenseverytime Amúgy nyugi, Roni, semmi bajom veletek, tök jó volt találkozni veled, csak nem tudom.:D Ahogy látszik, én is képtelen vagyok az érzelmeim és gondolataim kifejezésére egy összetett mondatban.

Jajtényleg, majdnem kimaradt, hogy végre van valami életcélszerűségem. First of all, tudtátok, hogy az ELTE-nek van Filmtudományi Tanszéke? Namármost, egyik este (volt kábé két óra) teljes reménytelenségemben keresgéltem a legjobb barátommal, és megtaláltam. Ja, én sem gondoltam volna. Azt most nem írnám le, mi a szak neve, mert még én sem tudom megjegyezni, nevezzük egyszerűen filmesztétának, a lényeg, hogy istenkirályság, és annyira nekem való, hogy még az íráson is túltesz. Nem sokkal, de egy nagyon kicsivel igen. (A másik gondolatom az újságíró. Lehet nevetni, oké, köszi, elég volt.) És a legjobb, hogy ahol leírogatják, hogy kinek ajánlják meg mi a képzés menete, ott van, hogy ezzel még kritikusnak is el lehetne menni. Ami aztán tényleg a boldogság lenne számomra. Legalábbis perpillanat egyértelmű, májusban meg már tuti megint kukás vagy kurva akarok lenni, mert nem lesz semmi kilátásom. Amúgy nem teljesen világos nekem ez az egész, mert a jelentkezési feltételeknél volt valami full érthetetlen dolog, aztán amikor jönne értem az életkedv, hogy végre találtam magamnak valamit, gyorsan haza is küldöm, nem úgy van ám az, lehet, hogy előtte valami más szarságra is kell járnom. De legalább van valami elképzelésem. Jelenleg.