Na, végre megint van filmography, biztosan nagyon hiányoltátok már. Amúgy kicsit átmentem chaterbe, ugyanis két hónap össze lett vonva, lassan már december is van, illetve láttam még ezeken kívül a The Hunger Games-t és a Catching Fire-t (mindig megnézem, még a tévében is 9641674614 reklámmal), illetve huszonharmadikán egy természetfilmet (pedig nem szoktam természetfilmeket nézni, de ez olyan kis cutiepie volt) meg minimum háromszor a Szabadság, szerelmet (nem a szívemcsücske, de valahogy mindig megtaláltam, melyik csatornán megy.:'D). A nagy innováció az, hogy kaptok pár linket a cucmók mellé meg a magyar címet is. Imdb, mert az menő és ratinges és szépen röviden le van írva a plot (furcsa mód sokkal jobban csapatják, mint én, nem is értem), illetve Rotten Tomatoes, ha valaki jobban preferálja a százalékokat és a külföldi kritikákat néhány jóféle idézettel. Jaigen, és hosszabb, spoileres plotleírás.

The Kings of Summer (A nyár királyai)     imdb | rotten

Ti ilyen istenkirály másfél órás filmet még nem éltetek.:D A sztori lényege, hogy három tizenéves srác szüleik 'hülyeségeit' megunva elhatározzák, hogy kiköltöznek a közeli erdőbe. El is kezdenek építeni egy házat (nyugalom, nem egy fullextrás háromemeletes monstrumra kell gondolni.:D Ezt igazából csak azért írom le, mert én ilyesmire számítottam. #naivitásomhatártalan). Aztán nyilván vannak happeningek, mert hát azért nem csak úgy léteznek a susnyásban. Nem lőnék le egyet sem, ugyanis az már eléggé spoilerszagú lenne, ezért inkább tessék nekiesni, mint pók a falnak. Amúgy a srácok nekem rohadtul ismerősek voltak, aztán utánuk néztem imdb-n, és kiderült, hogy még egyikükkel sem találkoztam. Nope, még suliba menet sem, borzasztó. Viszont Biaggio kurvára hasonlít az egyik ismerősömre.:D (Szia, Bence, rád gondoltam. Jó, te magasabb vagy meg szőke meg nem mondasz olyan bizarr dolgokat, mint amiket Biaggio általában (csak olyanokat a másodfokú egyenlet megoldóképlete nagyon fontos, mert bárhol szembe jöhet velem), de rohadjak meg, tényleg.)

Summa summarum, én imádtam a filmet, egy igazi kis lélekmelengető cutiepieság (igen, szabad időmben wonderpuddingot olvasok, és azt is imádom), amit mindenkinek legalább egyszer látnia kell. Tudom, a filmjeim nyolcvan százalékára ezt mondom, de most tényleg.

Funfactként még leírnám, hogy tényleg szinte kilencvenperces, de én ennek ellenére mégis cirka két és fél órányi happeningnek éreztem.:D Nem rossz értelemben, nyugalom.:D

Egyébként soundtrack. Soundtrack, srácok, soundtrack. #világijóság

Utóélet (Afterlife)     imdb | port

Igen, mozi, és igen, ha én egyedül megyek ilyen helyekre, ott tuti történik valami. Most speciel rossz terembe ültem be (vicces, mert ugyanoda, ahol pár héttel azelőtt a Guardians of the Galaxy-t néztük.:D), de szerencsére rájöttem, és tök jó voltam, ugyanis full jól battyogtam át a szomszédos terembe, pont a reklámok végére.

Na, a sztori lényege, hogy adott egy pszichiátriáról éppen kijövő srác, akinek az apja lelkész egy világ után kettővel szintű faluban. (Dobáljatok meg kővel, de szerintem ez valahol Batta környékén van: a halastavas snitteknél látszanak a kőolajfinomítók.) Próbálnak együtt csinálni dolgokat, de a srác sehogy sem tud megfelelni az apja elvárásainak, már csak azért sem, mert a fiút mindenképp valami egyházi pályára szánja. Aztán apa egyik napról a másikra szívrohamban meghal. Ez még nem is lenne akkora probléma, Mózes valahol még örül is neki, egészen addig, amíg a toron meg nem pillantja apja szellemét. Megint nem pofáznék tovább, mert ezután kezd beindulni a sztori, egy csomó izgalmas, vicces meg megindító dolog fog történni.

Jaigen, aki egyébként azért nem nézné meg a filmet, az ne ijedjen meg, a srác nem paranoid skizofrén, csak túl aggódik mindent, feszült meg ilyenek. És igenis, jó és magyar, ilyeneken tessék felnőni, ne Coming outokon.

 

 

Rise of the Planet of the Apes (A majmok bolygója: Lázadás)     imdb | rotten

Ez a film nagyon ott lett volna, nagyon elvitte volna... hát a szívemet nem, de az eszemet igen, azonban az utolsó negyed órában elvágta magát.

A plotról magáról nem szeretnék komolyabban beszélni, egy kicsit mindenki vágja a sztorit, jönnek a majmok, és átveszik az uralmat az emberek felett. Vagy legalábbis szeretnék. Ez a film sem más, és én esküszöm, nagyon akartam szeretni, de *most spoilerezni fogok* amikor Caesar megszólalt, bennem egy világ tört össze. Imádtam, ahogy ezek az alapjárat is kifejezetten értelmes állatok szavak nélkül megértik egymást, tudnak kommunikálni, viszont számomra attól az ominózus pillanattól túl sok lett a film. *spoiler és bekezdés vége*

Szóval én nagyon akartam szeretni, és egy darabig ment is és teljes mértékben kijöttünk egymással, azonban végül mégsem lett teljes a katarzis. Sőt. Mindegy, azért az én nem feltétlen pozitív véleményem ne vegye el senki kedvét, tényleg jól összerakott film (habár még egyetlen egy majmokbolygójás cucmót sem abszolváltam ezen kívül (vagy lehet, hogy igen, de akkor annyira fáradtnak vagy kicsinek kellett lennem, hogy nem emlékszem rá), és valószínűleg egy ideig nem is fogok újabbat), és aki akcióra vágyik, az is megkapja, persze csak egy jól megkomponált felvezetés után. (Amúgy James Franco keze elég szexuális, úgyhogy aki emiatt nézné meg, az tényleg nyugodtan megnézheti.)

The Adjustment Bureau (Sorsügynökség)     imdb | rotten

Hajjaj, na itt a tökéletes ellenpélda.:D Bármennyire is romantikus vagy valaki szerint buta és egyszerű, én kifejezetten szerettem ezt a filmet.

Adott egy sikeres, választások előtt álló politikusokhoz képest fiatal politikus (nem tudom, hogy hívják szépen Amerikában az államok vezetőit, szenátor? dunno.:D #shameonme #ennyitróladtörifakt), aki találkozik a sorssal. De most halál komolyan. Tudom, úgy hangzik, mintha Vörösmartyhoz hasonlóan én is egy trip közepén néztem volna meg, de tényleg. (Meggyőződésem, hogy a Csongor és Tünde egy durva betépés szüleménye, ami igazából egyáltalán nem baj, bár ettől még nem szeretem.) Van egy ilyen kis Sorsügynökségnek nevezett szervezet, ahol tagok az emberek sorsát igazgatják egy előre megírt séma alapján, illetve full menő 'könyvük' van és mindig kalapban mászkálnak (ez később fontos lesz, de egyébként én alapjárat szeretem a kalapokat, úgyhogy akkor is leírtam volna, ha tök irreleváns lenne a sztori szempontjából).

Na, államvezető-jelöltünk találkozik ezzel a szektával ezekkel a tagokkal, miközben ők épp rekalibrálják a munkahelyén dolgozó népeket. Van egy kis dulakodás (a jó drámában az expozíció után jön a bonyodalom, n'oubliez pas), aztán megtudjuk, hogy ígyis-úgyis találkoztak volna, ugyanis az egyik beszédének estéjén találkozott élete szerelmével egy lánnyal, azonban ez nem volt a terv része. Igen, már ebből is látjuk, hogy ez itt a conflict tárgya, mindenki a saját akaratát akarja érvényesíteni - lássuk be, ez tök logikus.

Amúgy szerintem egy iszonyat jó film istenkirály részletekkel. Vegyük az ajtós-kalapos kombót. Én már önmagában odavoltam az ajtókért, de kalappal még jobb. A legeslegnagyobb kedvencem mégis egy cirka kétperces gondolat az egyik főkalapostól (which is actually not a gondolat, hanem egy puszta tényként szerepel abban a kontextusban). Nem hiszek semmilyen istenben, és azt sem szeretem, amikor ilyenekkel akarnak magyarázni valamit. Akkor már inkább a karma. Viszont a logikus gondolatokkal ki vagyok békülve, ezért imádtam, amikor főkalaposunk azzal magyarázta a történelem a menetét, hogy 'fogták-e' az emberek kezét vagy sem. Szóval engem onnantól megvettek kilóra. Pedig nem vagyok ám kevés kiló.

Egyébként a sztori egy Philip K. Dick-novellán ('Tudta, hogy a neve egyes nyelveken faszt jelent?' :D már csak ezért is nézzetek Shamelesst) alapul, amire azóta vadászom. (Felettébb effektív vagyok: egyszer berohantam a Boyhood előtt a Libribe, ahol találtam egy komplett Dick-sectiont, azonban engem jobban izgatott a Filth állva olvasása.) In nutshell, hajrá, srácok, nézzétek, jóság, okosság, béke, szerelem.:D

Boyhood (Sráckor)     imdb | rotten

Megint mozi, a nachost eláztatták sajttal, ráadásul nem fűszeres volt, úgyhogy inkább nyammogtam a maradék chipsen meg kólán, ami jó kombónak bizonyult. (Amúgy erre már a Guardians of the Galaxy alatt is rájöttem, Ferenc nézett is, miért jó nekem csak úgy magában.)

Amúgy a plotot imdb-n tökéletesen összefoglalták: egy srác élete öt évestől korától tizennyolcig. Van itt szerelem, költözés, válás, alkoholizmus, még egy válás, művészet, elvontság, kiábrándulás, kilátástalanság, boldogság meg minden. A The Kings of Summer után egy újabb heartwarming film egy kicsit hosszabb verzióban.

Actually én bírtam az egészet. Olyan kis aranyos meg valóságos (legeslegjóságosabb kombó), bár sok újat nem mond, sőt, szinte semmit nem tesz hozzá az életünkhöz azon kívül, hogy két órán keresztül lenyűgöz és rájövünk, hogy a saját gyerek- illetve kamaszkorunk is ugyanilyen (a múlt idejű létige (volt) használata opcionális). Azt viszont nagyon jól csinálja. Funfactként még megjegyzem, hogy tizenkét évig forgatták. Tényleg tizenkét évig. Mainly azért tizenkettő, mert Dirty Dozen ez egy alliteráció Richard Linklater kicsit kattant ugyanazok a színészeink. Halál komolyan. Najó, befejeztem, inkább nézzétek meg.

Bad Teacher (Rossz tanár)     imdb | rotten

Anno a fiúk befűztek mozira (ezért is járok egyedül: sosem azt nézzük, amit én szeretnék), már akkor is utáltam, hálistennek, hogy a vége előtt tíz perccel bombariadó volt. Talán évekkel később láttam a végét.

Van egy nő, aki hates being a teacher, tho she is a teacher. #mindfuck Leszarja a srácokat, órán alszik, miközben a népek filmet néznek, drogozik, aztán jön Timberlake.

Csak ha büntetni akarjátok magatokat. Nem, még akkor sem.

No Strings Attached (Csak szexre kellesz)     imdb | rotten

Azért ez egy fokkal jobb, de nyilván ezzel sem voltam kibékülve. (Ha nem is pontosan ebben a kategóriában, de gagyi romcomban akkor is a Because I Said So a legkirályságosabb.)

Adott két unatkozó szingli utálom ezt a szót egyedülálló fiatal, akik egy kis vérpezsdítésre vágynak komoly kapcsolat nélkül. Ez egyébként egy találós kérdés akart lenni. So you know what, Utivich? Yap, they start shagging. Lényeg a lényeg, alapsztoriilag ugyanaz, mint a Friends with Benefits, legfeljebb kicsit eltérőek a körülmények és néhány happening.

Ezek ellenére annyira nem rossz, el lehet nézegetni egyszer-kétszer (háromszor azért már nem). És ha valaki nagyon kíváncsi lenne a véleményemre (valahol csak azok vagytok, ha már idáig eljutottatok olvasásilag), akkor Friends with Benefits. Nem sokkal, de azért ja.

Még annyit, hogy ne higgyétek, hogy én annyira komolyan veszem ezeket a dolgokat, ezek a filmek általában akkor csúsznak be, amikor véletlenül ott maradok a tévé előtt, és kiveszem jómagam részét a rossz fogyasztói társadalomból. Amúgy ezek a cucmók valamiért mindig indokolatlan hányadékkaja-zabalásra késztetnek. Blame it on the consumer society.

 

 

Hair     imdb | rotten

Énekórai időtöltés, bár ez a Les Chorists-hoz képest kilométerekkel jobb és két hónapba telt megnéznünk.:D (Menet közben a rajz tanerő előszeretettel búrta el az énekeinket azért, hogy valami kiállításra festegessünk, miközben nekem közöm nem volt a sztorihoz.) Egy ideje már szerettem volna felírni az egyik mindenes füzetem watched oldalára, de ez is olyan, mint a Gandhi: gyakorlatban valahogy sosem jutottam el idáig.

A sztorival szerintem mindenki nagyjából tisztában van, ugyanis ez is olyan lesz lassan, mint a Forrest Gump. Vagy már olyan is. Amerikában vagyunk, soroznak a vietnámi háborúra, Claude kicsit előbb lép le otthonról, hogy világot lásson, mielőtt meghal a monszun időszak kellős közepén két kontinenssel arrébb. Egyértelmű, hogy New Yorkba megy, ahol a hippik már nagyban élik hippis világukat, találkozik is párral, akikkel egy kis huzavona után lespanol. Természetesen a szerelem sem hiányozhat (love, peace, make love, not war, satöbbi, ismerjük, szedjünk együtt virágot), a balhék sem, és Claude nagy valószínűséggel élete legjobb pár napját tudhatja maga mögött, amikor végül mégis beáll a hadseregbe.

Ennyivel azonban nem érünk véget, tessék megnézni, tényleg jóság. Habár az osztálytársaimnak nem tetszett. Nekem nincs ezzel problémám, sőt, imádok ilyesmiről beszélgetni, főleg ha filmek, de hogy lehet valakinek az összreakciója egy szarkasztikus 'ez olyan szomorú' a végén? Akkor inkább ne is mondjatok semmit, basszus. Biztos én vagyok megint koravén, de ezek nagyon durva dolgok, több millió ember ellenezte az egész háborút, mikor alig húsz évvel voltunk a világháború után, franc se akar még egy atombombát a nyakunkba, de ezeknek az embereknek jó részét akaratuk ellenére küldték a frontra, hogy 'rendet tegyenek'. És ahogy a legtöbb hasonló történelmi esemény kapcsán megállapítjuk: ezek a katonák tök feleslegesen haltak meg. Úgyhogy gratulálok, bazdki, valaki tizenhét éves korára képtelen egy kicsit is megérteni ennek az egésznek a lényegét. Nem értsetek félre, nem azt várom, hogy sírjunk rajta együtt, csak ne mondjunk ilyeneket. Vagyis nekem végképp ne, mert kiakadok.:D

Forrest Gump     imdb | rotten

Újabb kultfilm, tényleg vétek nélküle meghalni, kifejezetten szerethető, és Tom Hanks istenkirályságosság, mint mindig.

Úgy gondolom, ezzel is jórészt mindenki tisztában van (vagy legalábbis illik, i suppose), de azért mondjuk el, hogy szegény Forrest nem egy agytröszt, azonban annál nagyobb szíve van. Élete során egy csomó izgi dologban vesz részt, és még ezeknél is több jó dolgot tesz, és ő jóformán fel sem fogja, hogy mennyi jót tesz az emberekkel (példának okáért a futásos cucmó vagy a rákhalászos biznisz). És valljuk be, az egészet Jenny miatt teszi, akibe konkrétan gyerekkora óta szerelmes.

Annak ellenére, hogy világi aranyosság az egész film és Tom Hankst is kábé imádom, nem fog meg annyira. Nem annyira, amennyire kéne. Lehet, hogy még nem vagyok elég öreg, franc se tudja, de akkor már inkább a The Terminal or whatever. Viszont nektek kivételesen ne számítson, mit mondok, vegyétek, vigyétek, szeressétek, mert igenis megérdemli. És most bátor leszek, és azt mondom, hogy úgyis tudom, hogy szeretni fogjátok. Kivétel az öreg Baradlay Jókai regényében.

28 Weeks Later (28 héttel később)     imdb | rotten

Nem szeretem a horrorokat, legtöbbjük a végtelenségig pointless és nem tesz hozzá semmit az életünkhöz. Nos, megnyugodhatunk, a 28 Weeks Later sem szándékozik megváltani a világot. Sem az emberiséget, sem a lelkünket.

Egy kis cutiepie, tudósok által előállított vírus elszabadul Angliában, és fertőz mindennel (nyállal, harapással, vérrel, anyámkínjával), aki pedig elkapja, nyilván olyan kis emberharapdáló szörnyeteggé válik, mint a többi élőhalott. (Amúgy ezt az egészet a 'tesójából' tudom, nem maradtatok le semmiről, ha erre nem emlékeztek, nem ti vagytok a hibásak.:D) Természetesen ezt a nato sem nézheti ölbe tett kézzel, úgyhogy fogják magukat, és nekilátnak irtani a férgesét. Huszonnyolc héttel később pedig egy kis csoport túlélőt visszatelepítenek London tüzetesen átvizsgált és fertőtlenített negyedébe. Ezzel egészen addig nincs is probléma, amíg központi szereplő testvérpárunk nyakába nem veszi a várost, és ki nem szökik a zónán kívüli házukba a cuccaikért. Ott megtalálják az anyjukat (nem, eddig nem volt, hosszú sztori, inkább nézzétek meg), akiről egy sor orvosi vizsgálat után kiderül, hogy immunis az egész cucmóra. Nagyon jó, örülünk is neki, egészen addig, amíg kombájnagyú apukánk be nem szökik hozzá, és le nem smárolja. #fucklogic #mondjukhonnankénetudnia

Amúgy ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor én itt meet upoltam először Jeremy Rennerrel. Nem mondanám, hogy azóta annyira töretlen a szerelmünk, mint McAvoycival a Wanted óta, de azért kitartok mellette. Egyébként tényleg nem egy olyan film, amitől az agyunkat eldobjuk, viszont én bírom a tesójával együtt. Már csak a zenéje miatt is. Mondjuk én szeretem a disztópia és posztapokalipszis themed filmeket. Amúgy a film elején egy pont ugyanolyan 'jelenséggel' találkozunk, mint ami a nemrég releasedelt Turist központi témája, és legnagyobb bánatomra ez nem kap komolyabb teret, bár a film célja nem is ez, erre ott van a Turist.

The Disappearance of Eleanor Rigby: Her (Egy szerelem története: A nő)     imdb | rotten

Emlékeztek még, mit mondtam anno? Ha Mohamedhez nem jön a hegy, akkor beza dafke is odavisszük azt a retkes hegyet. Na, nem ám, de én nagyon oda meg vissza voltam a témáért. Aztán a szünetben rávettem magam, és megnéztem. Még az istentelenül gagyi magyar cím ellenére is.

Adott egy házaspár a szokásos problémákkal, gyerekkel, mindennel. Azonban a feleség egyik nap annyira besokall, hogy fogja magát, és fejest ugrik egy hídról. A random öngyilkossági kísérlete után természetesen kimentik, és a szüleinél húzza meg magát. Eléggé kivan, ezért az apja - aki egyébként is tanár - azt javasolja, hogy járjon megint egyetemre. És itt jön McAvoyci, azonban ahogy a neje kiszúrja az egyik óráján, el is viharzik, szívemcsücske utána, veszekednek egy sort, aztán elüti egy autó. Mármint Jamest. Nyugalom, nem lesz semmi baja, kicsit össze kell ölteni a fejét. Na, és a sztori innentől kezdve erről szól. Nem, nem Jamesről, ahogy kiheveri az agyrázkódást, hanem Jessica Chastain vívódásáról.

Sok reményt fűztem hozzá, nem hittem a nem túl pozitív kritikáknak, mégis csak McAvoy, legrosszabb esetben folyatom rá a nyálamat (legyünk őszinték: folyattam is rendesen). Nos, azt kell mondjam, nem ájultam el. Pedig eredetileg ez volt tervben. Tényleg nagyon nehéz egyetlen színészre építeni egy egész filmet. Nekem ezzel nem is lenne bajom, mert néhány borzalmon kívül, amit elvből nem nézek meg, bármi jöhet. Oké, talán már kicsit untam is a végére, de engem jobban idegesített Chastain viselkedése. Nincs bajom azzal, ha egy karakter önző. Sőt, legyen is, legyen kicsit gyarló, hasonlítson egy kicsit ránk, legyen emberi, kézzel fogható. Itt viszont már kicsit emlékeztettett Dakota Fanningre a Now Is Goodból. És én utáltam Dakotát Now Is Goodban. Megkínozta szegény kutyaképű Jeremy Irvine-t. #animalabuse Jó, értem én, de akkor is, olyat nem mondunk embereknek, hogy már most is fáj, amikor kijelentik, hogy nem akarnak velünk lenni. Jelenlegi filmünkre visszatérve *most áll szándékomban elrontani azok szórakozását, akik még nem látták, so SPOILER* az teljesen rendben van, hogy a nő 'eltűnik', viszont azok a dolgok, amiket Jamesszel csinál. Na, azokat nem nézem el. Újra összejönnének, kiderül, hogy menet közben a férje 'megcsalta' (együtt sem voltak, mindegy), rendben, ne feküdjenek le, nincs ezzel probléma, később mégis megtörténik, aminek meg kell, és nemhogy másnap reggel kávét főzne és dejó büdös szájjal csókolózni, nem, drágajó feleségünk lelép egy évre Párizsba, hogy befejezze az ezer éve félbehagyott disszertációját. MI A FASZ?!négynégynégy!! Azt hiszem, jogosan kérdezem, nem? Nem? Nem, mi? Mindegy, de a vége... Jeez, nemáár, úristen. *spoiler vége* Úgyhogy nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Végül egyiket sem tettem, hanem hazafelé menet kábé ugyanezt levágtam anutámnak is. Meg még néhány embernek, aki közben elhaladt mellettünk. De annyira frusztrált, hogy még egyszer ki kellett adnom magamból.

Összességében nem egy rossz film, nem mondom, hogy kötelező, viszont ha ti sem tudjátok egy hónapnál tovább hanyagolni McAvoyt és fogékonyak vagytok az ilyesféle sztorikra, akkor hajrá. Mellesleg amilyen hülye vagyok, egyértelműen megyek a Him verzióra is, úgyhogy aki hasonlóan McAvoyci-fanatikus, és meg szeretné velem osztani elvonási tüneteit és problémáit vagy ha csak szimplán találkozni akartok a kedvenc bloggeretekkel, in this case csapathatunk meeting upot.:D Dehogyis, csak viccelek, nyugalom.

Gone Girl (Holtodiglan)     imdb | rotten

Bármennyire is istenítették (kivéve az index, de indexen mindent lehúznak), én azért szkeptikusan ültem be a moziba. És milyen jól tettem.

Így ugyanis még nagyobbat ütött. (Mondjuk nem is értem, hogy kételkedhettem Fincherben.) A plot itt is már lerágott csont, Gillian Flynn szolgáltatta hozzá az alapot és az ihletet, már mindent tudunk, tudományos fantasztikum. Na, ötödik házassági évforduló, a kertvárosi feleség eltűnik, habár a férjének amúgy is elege volt a nőből, azért mégis megijed, és kihívja a rendőröket. Csóri Ben annyira bénán adja elő magát, hogy már a hatóságok is arra gyanakodnak, hogy ő tüntette el a feleségét, sőt, meg is ölte.

Erről a filmről még Szirmai Gergő is azt mondta, hogy nehéz spoiler nélkül beszélni, úgyhogy én most gyorsan kiborulok két mondatban. SPOILER eleje Nagyon nem borított ki semmi (dehogyisnem, konkrétan a huszadik perctől folyamatosan ki voltam borulva), de amikor Rosamund Pike hidegvérrel elvágta Neil Patrick Harris torkát, akkor éaojmfeőpeorpjanwjgbn. Gondoltam, olyan szép meg kényelmes a padló is ebben a moziban, gyorsba le is csekkolom. Hát, bazdki, onnantól én olyan szinten féltem attól a nőtől, hogy el sem hiszitek. Mint Kevin Spacey-től az American Beauty-ban. (Mondjuk tőle azóta is félek.) És még hazament full véresen, és még a szeme se rebben, és játssza tovább a boldog feleséget. Pofám leszakad, komolyan. SPOILER vége Én mindig mondom, hogy nem horrorokat kell nézni, kilencvenöt százalékuk pointless kaszabolás és öldöklés, és inkább hányingerünk lesz, minthogy félelemérzetünk, viszont a Gone Girlhöz hasonló filmektől igenis úgy istenigazából meg lehet ijedni. Az American Beauty is azért rémisztő számomra, mert, basszus, akár a mi szomszédaink is lehetnének, és ugyanez megtörténhetne. A The Hunger Games is azért félelmetes, mert lehetnek ugyanilyen diktatúrák, neadjisten, már vannak is. A 28 Days Later az élőhalottokat leszámítva azért ijesztő, mert ilyen kísérletek most is folyhatnak, és bármikor elszabadulhat a dolog. Úgy gondolom, ezek a dolgok sokkal valósabbak, mint bármelyik szociopata, aki idióta játékokat rak össze embereknek, vagy a sorsúgyisutolér Final Destinationök, vagy a kísértetlakta házak.

A másik, amiért oda meg vissza vagyok, hogy nem egyértelmű a vége. Igaz, én általában utálom, ha valami nem egyértelmű, gondolkodni kell rajta (főleg a suliban, számmisztika a versekben, magyarfakt és társaik), viszont így még a végén is frusztráltak maradunk. And to be honest, én imádtam így kijönni a moziból.

Újfent vegyétek, vigyétek, de most tényleg, istenkirály, bár Gergőhöz hasonlóan fogyasztásra én sem ajánlok semmit, ugyanis a film közben annyira felfordul a gyomrotok, hogy esküszöm, nem kívánnátok semmit.:D

Premonition (Megérzés)     imdb | rotten

(Ég a pofám, de ide nem találtam normális gifet, bocsi.)

Anya ajtaján egyik reggel egy rendőr kopogtat, és közli vele, hogy a férje meghalt. Na, ezután kezdetét veszi a cirka egyórás trip, ugyanis anya össze-vissza éli meg a napokat, és hol van férje, hol nincs, hol tök épek a gyerekei, hol le vannak a takarva a tükrök a házban, hol megy lítiumot felíratni.

Tudom, nagyon nem tudok mesélni, de ez a film kábé tényleg erről szól, habár én a tripeket jobban szeretem az Inceptionben (én még mindig azt vallom, hogy Chris Nolan full be volt tépve, amikor megálmodta ezt a csodát. ja, ez már a második ilyen állításom egy poszton belül). Annyira nem szeretem, sőt, de azért elnézegetem. Ilyen kis időtöltésnek jó. Amúgy nekem nem egyértelmű, hogy ez most valami felsőbb erő hatására tényleg megtörténik Bullockkal (akit szintén nem szeretek.:D), vagy csak flasheli. Mindegy, aki rá van menve az ilyesfajta sztorikra, az adjon neki egy esélyt.

 

Amúgy a n'oubliez pas azt jelenti, hogy ne felejtsétek el. Nem nézek le senkit, csak ha valaki nem franciás, és nem értené.:D

Egyébként tetszést illetve nemtetszést a kommentszekcióban és chaten lehet nyilvánítani. Jaigen, az eleje kicsit zavaros lehet, de erről a The Hunger Games-es sztoriról tervezek egy hatalmas nagy review-t írni. (Azért hagytam ki ebből az egészből.) Mondjuk nem jövő novemberben, amikor már teljesek leszünk az összes megfilmesített verzióval is, hanem mondjuk még télen. Egyszer. Majd valamelyik télen. Magamat ismerve jövő után három évvel. Na, nem, tényleg, már a könyvek végigolvasására is rávettem magam, úgyhogy most már nem hagyom magam annyiban.